|  Tenerife  |  Éghajlat  |  Fesztiválok  |  Történelem  |  Látnivalók  |  Gasztronómia  |  A part  |  Galéria  |  Térkép  |

 

 

 
 
 
Történelem

A korai időkben mítoszok és titokzatos történetek vették körül a Kanári-szigeteket. Amíg a görögök és a rómaiak ismerték a szigetet, addig Platón az elveszett kontinenst az Atlantisz maradványainak gondolta, Ptolemaiosz pedig pontosan meghatározta fekvését.

Korai lakosság

A Kanári-szigeteken a Cro Magnon-i ember maradványaira bukkantak és a vizsgálatok eredményeképpen arra jutottak, hogy ezeknek az embereknek széles arcuk volt és magas homlokuk. Az őslakosok időszámításunk előtt 3000 körül élhettek. A 14. században, amikor is az európaiak a szigetre találtak, olyan primitív népcsoportot találtak itt, akik magasak, szőkék és kék szeműek voltak. Tenerife őslakói guanchók néven ismertek.




Edificio del Cabildo (foto : Flickr by Carlos el Hormingo)

Guancho társadalom

Az európai telepesek által talált kőkorszaki primitív társadalom nem ismerte a kereket, a fémeket, a hajóépítést, az íjat és a nyilat. Leginkább barlangokban éltek, kivétel volt néhány magasabb rangú guancho, akiknek szalmatetős kőháza volt. Gazdaságuk az állattartásból és a növénytermesztésből állt. A nők gondosan és bőségesen díszített edényeket készítettek, ruházatuk gyapjúból és kecskebőrből készült. Ételük nagy részét állatok adták, olyat mint a hús, tej, sajt illetve halat, gyümölcsöt és gofiot fogyasztottak, ami sült gabonalisztből készült.
Az egyszerű életvitelük ellenére művelt társadalmi struktúrával rendelkezte, Tenerifét kilenc királyságra osztották, mindegyik élén a mencey áll, akinek a nemesek tanácsa, a tagoror adott tanácsokat. A guanchók monogámon éltek, a nők teljes joggal rendelkeztek a társadalomban. A halálbüntetést nem alkalmazták viszont a gyilkosokat szigorúan megbüntették, elvették minden vagyonukat és az áldozat hozzátartozóinak adták. Istenként Achmant tisztelték, akit a Naphoz kapcsoltak, míg a pokolnak Tiede vulkánt hitték. A magas társadalmi ranggal bíró hallottaikat mumifikálták, bőrt és nádat használtak mielőtt eltemették volna.




Parque La Granja (foto : Flick by Mataparda)

A spanyol hódítás

A Kanári-szigetek hódításai 1312-ben kezdődtek, amikor is a genovai felfedező Lanzarotto Malocello meghódította a később róla elnevezett szigetet. Az elkövetkező években Spanyolország és Portugália között viszály folyt a szigetek tulajdonáról, majd 1401-ben spanyol korona alá jegyezték be. A következő spanyol hódítás 1478-ban indult, amikor is Ferdinánd és Izabella jóváhagyta Juan Réjon támadását Gran Canaria ellen. Az erős ellenállás ellenére 5 évig tartó közdelem után leigázták a helyi guanchókat. A következő spanyol hódító Fernández de Lugo parancsnok volt, aki a király beleegyezésével 1491-ben támadást indított La Palma és Tenerife szigetei ellen. La Parma hamar elesett, de Tenerife elfoglalása nehezebbnek bizonyult. De Lugo tárgyalt ugyan a törzsfőnökökkel, de nem sikerült megegyezni így támadásra került sor és a spanyolok vereséget szenvedtek. Majd visszatért Spanyolországba még több katonát toborozni és a következő évben ismét Tenerife ellen indult. 1494-ben Lagunánál sikeres csatát vívott De Lugo, szerencséjére a guanchókat pestis tizedelte. Acentejonál végleges vereséget szenvedtek az őslakosok így teljessé vált a hódítás.




Piac (foto : Flickr by excitingextravaganza)

Hódítás utáni guanchók
 
A hódításokat követően Tenerife és gyarmatosítói Spanyolország fennhatósága alá kerültek. Több őslakos is a hódítok által behozott betegségekbe halt bele, mivel szervezetük nem volt ellenálló azokkal szemben. Számos közülük Spanyolországba került rabszolgaként, bár sokan később visszatérhettek. Mások megtanultak együtt élni a hódítókkal, spanyol nevet vettek fel és átkeresztelkedtek. Az asszimiláció hatására a guanchók nyelve gyorsan eltűnt. Ugyanakkor antropológia kutatások számos guancho jellemzőt vélnek felfedezni Kanári-szigetek mindennapi életében. Természetesen Tenerife lakóinak nagyrésze büszke guancho származására.




César Manrique alkotása (foto : Flickr by MojoPikon)


Spanyol gyarmati szabályok

Az elkövetkező három évszázadra a gazdasági virágzás volt jellemző. 1492-ben, mikor is Kolumbusz felfedezte az Új Világot fontos kikötőhelyként szolgált a Kanári-szigetek az Amerikába tartó és onnan érkező hajók számára. Spanyol gyarmatok területén gyakoriak voltak a kalózkodások és gyakran támadták meg a szigeteket a barbár kalózok. A holland, a brit, a portugál és a francia flotta többször is megkísérelte elfoglalni a Kanári-szigeteket, de hosszútávon nem jártak sikerrel. Néhány látványos tengeri csata Tenerife megszerzésért, 1657-ben Blake által vezetetett csapatok romba döntötte a spanyol flottát, majd 1797-ben Nelson nem bizonyult ennyire sikeresnek, nem sikerült elfoglalnia Santa Cruzt és még a jobb karját is elveszítette.



Santa Cruz de Tenerife (foto :  Flickr by Mataparda)

Konjunktúra és depresszió

A gyarmati szabályok évei folyamán, a Kanári-szigetek egyes részein különböző gazdasági hullámok mentek végbe. Több jelentősebb gazdasági fellendülés majd hanyatlás követte, aminek eredményeképpen tömegesen vándoroltak ki az Új Világba. A 16. században behozták a cukornádat Ázsiából, így az iparban a cukorgyártás lett a meghatározó jövedelemforrás. A cukornád ültetvényeken rabszolgamunkásokat alkalmaztak egészen 1537-ig, ennek következtében az olcsóbb cukrot állítottak elő Brazíliában és Közép-Amerikában, aminek hatására az ipar összeomlott. Tenerifén a cukorgyártást a bortermelés váltotta fel. A 19. század elejére a bortermelés is hanyatlani kezdett, különböző szőlőtőke betegségek illetve a nagy rivális, a Madeira váltotta fel.
1825-ben egy új termény jelent meg, a cochineal, ez egy bíborfesték, amit egy kaktuszon élősködő rovarból vontak ki. 1870-es években feltűnt a piacon a vegyi festék ekkor a cochineal kereskedelem is megbukott, ami újabb kivándorláshoz vezetett.
1821-ben a Kanári-szigeteket Spanyolország tartományának nevezték ki, és Santa Cruz de Tenerife lett a tartomány fővárosa.
A Kanári-szigetek gazdasága a 19. század végén és a 20. század elején újra fellendült az Atlanti-óceáni gőzhajózásnak köszönhetően. 1850-ben brit kereskedők banánt kezdtek termelni és a századfordulóra Tenerife csapadékos részein a banánültetvények lettek meghatározóak.




Teatro Guimerá (foto : Flickr by maduroman)

Franco tábornok felkelése

1930-as években Tenerifét is elérte a spanyol polgárháború. 1936-ben Franco tábornokot Tenerifére száműzték és ott főparancsnoki megbízást kapott. Mindössze négy hónapot töltött a tábornok a szigeten, de eközben háromszor próbálták megölni. Majd Marokkóba repült, hogy az ottani felkelőket vezethesse. Így kezdődött a polgárháború, ami városokat és családokat pusztított el. Franco távozása után Tenerifén a hatalmat a fasiszták vették át.

Az idegenforgalom megnövekedés


Spanyolország és Tenerife történelmi szálai ellenére Franco hatalma alatt a Kanári-szigeteket teljesen elhanyagolta és ez azt eredményezte, hogy egy aktív szeparatista mozgalom megerősödjön. 1982-ben sikerült megszüntetni a mozgalmat, amikor a Kanári-szigetek és Spanyolország autonóm hatalmat és regionális alkotmányt kapott. A nacionalizmus elfolytásához a turizmus fellendülése is hozzájárult, ami jelenleg Tenerife fő bevételi forrása.

 
 
 
impresszum | jogi nyilatkozat | kapcsolat                                                                                        Tenerife